Avagy kicsi zsiráf a nagy szavannában
Nekem nem ment 12 évnyi, az oktatási rendszerben eltöltött év alatt ezt a két fogalmat összepárosítani: én és közösségi élet. Ezzel nem mondom azt, hogy lehetetlen, csak azt, hogy nekem nem igazán sikerült, mivel azt a minimális interakciót hogy “van házid?” nem tartom közösséginek.
Nem kell feltétlenül egy elszánt könyvmoly vagy technikai zseni legyél ahhoz, hogy így alakuljanak a dolgok. Esetleg elmerültem egy jó könyvben, vagy készültem a holnapi dogádra, és nincs időm hogy elfogadjam xy meghívását.
A mindennapi közösség, ami tulajdonképpen az osztályom alkotott, nem halmozott el pozitív hozzáállással, sőt, gyakran szememre vetették azt, hogy tanulok. Furcsa ez, mégis így van. Manapság nem néznek fel a fiatalok azokra, akik tanulnak, hanem inkább csak kihasználják őket. Utólag persze rájönnek, hogy nincs igazuk, de akkor már több éve tiportak át a tanuló lelkén. Csak azt csináltuk közösen, aminek köze volt az iskolához is. Röviden: akkor álltak velem szóba, mikor muszáj volt, és mikor szükségük volt valamire.
Menekülés
Mikor elviselhetetlen volt a helyzet, éreztem hogy lépnem kell. Kerestem magamnak egy közösséget, ahova gyorsan beilleszkedhetek, ahol kerestem a potenciális barátokat. Ami a legkézenfekvőbb volt, az az iskola diákönkormányzata volt. A megváltás mégse úgy alakult, ahogy terveztem, mivel a közösség már nagyon összeszokott volt. Pár emberkével elég jó kapcsolatot alakítottam ki, de a tagok jöttek-mentek, és biztos pontot akkor se találtam magamnak. Nem éreztem magam már ott se jól, tehát abbahagytam az ottani munkásságom.
Egy év kihagyás után, mégis visszatértem, új reményekkel, és nagy meglepetésemre megválasztottak az önkormányzat elnökének (nem azért, mert olyan jól csináltam volna azt, amit csináltam, hanem azért, mert nem volt más). Attól a perctől fogva én voltam a mumus, viszont próbáltam nem ugyanazt a hibát elkövetni, mint elődeim. Nem parancsolgattam, csak ha már nagyon uralkodott a passzivitás, használtam a kérlek és köszönöm szavakat, lehetőleg minél hitelesebben. Kezdtem magam is már a közösség részének érezni, de még nem éreztem azt, hogy akkor ez most komoly lenne.
Fordulópont
Mi más lenne a fordulópont, ha nem az utolsó nyári vakáció, amit még teljes egészében élvezhetsz, és az utolsó év, amikor már csak az érettségi és a felvételi lebeg a szemem előtt?
Nyáron a táborok, iskola közbe az elválástól félő osztálytársak, és az új generáció. Nem viszem még most se túlzásba a közösségi életet, de már közel sem az a remete élet mint például 3 éve. Pont most kezdem megtalálni a helyem, mikor még egy évem sincs, és kilépek ebből a közösségből, hogy kezdjek neki az egyetemista nagybetűs életnek, várhatóan messze innen, Kolozsváron.
Támaszpont
Bár az életembe jöttek-mentek az emberek, sokan elég kevés időt töltöttek társaságomként, anyukám támogatása mindig a hátterem volt. Említeni szeretném még az egyik szomszéd-voltosztálytárs-barátnőmet is, akivel már 13 éve töretlen a barátságunk. Emellett akad még egy, ahogy magát jellemző, brit arrogáns (bár nem brit, csak jelképesen, és nem arrogáns) évfolyamtársam, akinek egymás agyára megyünk már majdnem 4 éve. (az évszámokat csak azért tudom pontosan, mert van mihez kössem őket).
Fontosnak tartom egy fiatal életébe a közösségi életet, mert nem minden csak a tanulásról szól, ilyenkor van rá lehetősége hogy szórakozzon is, és hogy minél több tapasztalatot szerezzen’
Oldal ajánlása emailben
X
Utóbbi Kolozsvári látogatásomon megengedtem magamnak egy kis sétát is, hogy szokjam a járást és a közeget. A kicsi, szűk utcákon bolyongtam, próbálván nem eltévedni és szemügyre venni az épületek szépségét. Nem volt nyomasztóan meleg, épp kellemes májusi időjárás volt. Figyeltem az embereket, az a arcokat, akikhez történeteket lehet fűzni. Élveztem a város zaját és a nyüzsgését. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy labrador kutyus próbál nem nekem-jönni, de más választása nem nagyon volt. “Buta ember, menjen már arrébb, nem látja, hogy nem férünk?”, gondolhatta magába. Nem szívesen engedtem el a kutyust, míg nem vettem szemügyre a gazdit, aki aranyos mosolyával azonnal elkápráztatott.
Legutóbbi hozzászólások